Emberek a vámpírok szigetén /JÁTÉK2/

Meglepett a reakciója, de isteni érzés volt érezni, hogy ennyire vigyázni akar rám. Féltékeny típusnak látszott, ezt jó tudni. Vigyorogva haraptam az alsó ajkamba.
- És velem mi lenne? Nagyon kikapnék? - kuncogtam

Mikor incselkedni kezdett elvigyorodtam. Nagyban játszik ami mindig jo...
-Szerintem az lenne neked a legnagyobb buntetes, ha aztan levegonek neznelek.- hajoltam kozel az ajkaihoz. Incselkedtem vele, epp csak suroltam az ajkait, de egyszer sem csokpltam meg es nem hagytam hogy onis megtegye

Mikor válaszolt a kérdésemre kizökkentett. Valóban, a szívem szakadna meg, ha többé nem nézne rám, nem érne hozzám, nem szólna nekem... Játszott vele,m felkínálta az ajakit és, mikor csókra nyitottam a szám elhúzta azokat. Nem egyszer jétszotta el ezt. Egyszer csak elfogyott a türelmem, kezeim az arcára tettem, magamhoz rántottam és mély francia csókot adtam neki. Azt akartam, hogy tudja, hogy az enyém.

Mikor megragadta az arcom már nem tiltakoztam ellene. Átadtam magam az érzésnrk követve a példáját. Nem akartam bántani, de belehaltam volna, ha kozben nem olelhetem magamhoz. Karjaimat atfontam rajta, majd visszaforditottam magunk, ezzel megadva neki az iranyitas lehetoseget. Kiszolgaltatotva fekudtem alatta, azt csinalt velem amit akart es igy meg artani sem arthattam neki.

Sebastian:
Lehunyta a szemeit én pedig figyeltem mire készül…végighúzta egészen a nyakamtól a mellkasomig a kezét…és elfogott egy jól eső bizsergető érzés.
- Akkor elmondom, hogy tőled nem zavar semmi… - válaszoltam meg a kérdését elhalkuló hangon, miközben megfogta a kezemet. A következő szavai, mint a villám csapnak belém, de jó értelemben. Felemeltem a fejét az állánál fogva, hogy a gyönyörű szemeibe nézhessek.
- Érezni engem… - ismételtem meg a szavait halkan, közben egyre közelebb hajoltam hozzá végig vöröslő szemeibe nézve, majd mikor az ajkam az övét súrolta csak egyszerűen, de mégis elég nagy szenvedéllyel csókoltam meg…ki tudja mi ütött belém, ami ide vezetett, az is lehet, hogy szépen ellök majd, de már nem tudtam visszafogni magamat. A kezeimmel magamhoz húztam, a szemeimet lehunytam közben és a közben feltörő gondolataimat is eltereltem...

Megfordult és én kerültem felülre, az enyém lett a vezető pozíció. Simogatni kezdtem, tudva, hogy nem fogja sokáig bírni. A vállától egészen az alhasáig simítottam, ott meg-megállva, elidőzve ujjbegyeimet hozzá érintve csiklandoztam meg. A derekára ültem, minden hozzá érintve. Még éreztem a sajgó fájdalmat, de a kéj ismételten elnyomta azt.

Hidari
Végig a szemeibe nézek, és talán még én is odahajolok hozzá. Eléggé sokkolt ajkai érintése. Kimaradt egy szívdobbanás, egy lélegzetvétel, és egy gondolat...
Annyira...Sosem jutott volna eszembe, hogy Sebastian megcsókolna... Azt hittem csak úgy tekint rám, mint egy közvetlen barátjára, és ezért hagyja, hogy hozzá érjek. Erre megcsókol....
Finoman viszonzom a csókját, miközben az arcára teszem a kezem, majd kicsit megbátorodok, és átölelem a nyakát.

Sebastian:
Nem tudom mit gondolhatott erről a lépésemről, de nekem nem maradt időm ezen törni az agyamat, mert elöntöttek a vele kapcsolatos érzések és vágyak...nem csak a vére volt ami vonzott, hanem az egész lénye, ez most már biztos. Mikor viszonozta is a csókomat öröm fogott el hiszen nem ellökött, hanem folytatta, átölelte a nyakamat én pedig a hátát simogattam egészen fel a tarkójáig.
- Remélem nem cselekedtem ezzel rosszat... - mondtam a szemeibe nézve, mikor ajkaink elváltak..az én tekintetemben a vörös szín szinte lángolt úgy mosolyogtam rá. Az a bizonyos bizsergető érzés csak fokozódott bennem minél több időt töltöttem vele, akárcsak a drog amitől nehéz megválni miután kipróbáltad.

Hidari
Szinte rosszul esett, hogy elváltak az ajkaink. Annyira boldog vagyok, hogy megcsókolt...Megközelebb húzódtam hozzá.
-Rosszat? -felnevetek és megrázom a fejem. -Ez volt a legjobb dolog amit tehettél volna...-suttogtam, miközben az arcát simogattam. Közelebb hajoltam, és játkos csókot nyomok az ajkaira. Szinte megbűvölnek a szemei, a vörös szín amiben pompáznak...Elképesztő...
-Gyönyörűek a szemeid...-a szeme alatti rész óvatosan megérintem, és végig húzom rajta az ujjam. Megint megcsókolom, de kicsit bele is harapok az alsó ajkába, amire nekem is megdobban a szívem... Szerencsére nem haraptam át a bőrét, így nem éreztem meg a vére ízét...
-Hoppááá....Bocsánat...-kérek egy pimasz mosoly mellett elnézést.

Sebastian:
Boldogság csillant a szemeiben és ezzel meg is kaptam a választ, de azért arra is kíváncsi voltam, hogy mit felel. Még közelebb húzódik csak, de ez nem zavar, sőt...még inkább érzem az iránta erősen feltörő vágyakat. A válasza végleg megnyugtatott és a következő csókjára már felgyorsult a légzésem. Teljesen magával ragadott az egész lénye...egyszerűen vonzott. A szemeim egyre vörösebbek lettek ezzel tükrözve a bennem fokozódó tüzet is.
- Hát még a tieid... - jegyeztem meg és most én simítottam végig az arcán, közben újabb csókot kapok, de ez sokkal vadabb és szenvedélyesebb érzem, ahogyan belekapott az alsó ajkamba, mire jól esően felsóhajtottam és egy vigyor húzódik a számra.
- Folytasd csak... - biztattam és ennek jeléül a derekánál megfogva felhúztam az ölembe, majd a nyakát kezdtem csókolni végül fel egyenesen az ajkaihoz megyek és arra nyomok pici apró puszikat, de ebben el is mosolyodom...élvezem, de nagyon régen nem voltam már ilyen jó kedvemben...régen nem éreztem ezt, talán még az is lehet, hogy soha.

Hidari
Felhuz az olebe ami nagyon megdobbent, viszont jol is esik. Egyik kezemmel a hajaba turok, masikkal a nyakat es a vallat simogatom.
-Ugyan...Nekem egyszeru voros, azonban a tieid egnek...Langolnak...Fantasztikus latvany...-hajolok hozza egesz kozel, de mielott megcsokolnam, hegyes szemfogaimmal beleharapok az also ajkamba...Ne csak nekem legyen jo! Verzo ajkakkal hajolok oda Sebastianhoz, es szenvedelyesen megcsokolom. A sajat veremet is erzem a szamban, de az o izet is...Ez az egyuttes egyszeruen csodalatos, bar a sajat verem annyira nem hat meg...
Atolelem a nyakat es amennyire csak lehet hozza simulok a testehez.

Sebastian:
- Persze, hogy lángolnak...miattad...tükrözik a vágyaimat... - mondtam ahogyan ő a hajamba túrt és simogatni kezdett..az érintései újra és újra felperzselték a bőrömet. Közel hajol hozzám és az ajkaiba harap, mire rögtön kitágulnak a pupilláim és máris megcsapta az orromat vérének izgató illata...ellenállhatatlan. Végignyaltam a számon és éreztem, hogy egyre nehezebb magamat türtőztetnem. A csókja mámorítóan édes lesz a vérétől, mely beszivárgott a számba...még csak ez kellett, így is alig bírok magammal most már...a csók közben a nyelvemmel az ajkait simítom, hogy minél több vért vehessek magamhoz tőle. Elveszi az eszemet...ez nem ér. Már csak ő és a vére foglalják el minden gondolatomat...a torkomból mélyen feltörő kellemes morgás hallatszik, közben érzem a testének minden porcikáját, ahogyan hozzámér...már nem is tudom, hogyan jutottunk eddig...első találkozás...aztán jöttek a többiek...veszekedés...és ő meglátogat a szobámban, aztán már alig választ el minket egymástól..a vértől...A kezemmel közben belemarkoltam a pólójába, minél inkább éreztem a vérét annál inkább fogtam vissza magamat vele szemben.

Hidari
Annyira finom az erintese. Erzem, hogy visszafpgja magat, hogy gyengeden banik velem, pedig igazabol alig bir magaval... A morgasara felsohajtok es elmosolyodom. Olyan edes...Ilyenkor egy oroszlanra hasonlit...Egy fekete oroszlanra...
Belemarkol a polomba en pedig elmosolyodom. Neha megint beleharapok az ajkamba, hogy ujj sebek keletkezzenek rajta, ami meg tobb verrel jar. Ahogy a nyelve vegig siklik az also ajkamon, felsohajtok, es a hajaba markolok, mikor mar enyhen csipni kezd a szam.
-Sebastian...-sohajtom a nevet ket csok kozott. Ovatosan karmolaszom az arcat ahogy vegig simitok rajta, majd az inge nyakanal benyulok, es a vallat kezdem simogatni.

Sebastian:
Újra és újra éreztem amint a vére a számba folyik az ajkaiból, így nem bírtam elválni tőle, egyre inkább beleéltem magamat és tudtam, hogy egyre inkább nehezebb lesz leállnom, ha kell. A szemeim égtek, szinte látni lehetett benne a tüzet...a pupilláim kitágultak és kissé ijesztően összeszűkültek, de persze szó sem volt itt arról, hogy nekiesek és kiszívom a maradék vérét is. A nevemet sóhajtja amitől csak még gyorsabban kezd verni a szívem, az eddig hideg testem pedig felmelegedett. Az arcomat simítja, de egyben karmolások nyomait is érzem, de ez csak rásegít arra, hogy ne hagyjam abba, amit teszek...főleg amikor az ingembe nyúl és a vállamat kezdi simogatni...én ezzel egy időben lassan csúsztattam be a kezemet a pólója alá és egészen fel a hátáig érintettem meg...élveztem a bőrének lágy tapintását és ezzel együtt mintha az illatát is az orromban érezném. Nem hiába mondták mindig azt, hogy mindenben szenvedélyes vagyok...de Hidari-val szemben ez csak fokozódott. Egy pillanatra megálltam, bár elég nehéz volt, de nem akarok olyasmiket tenni amit ő nem akar...nem akarom bántani és fájdalmat okozni, mert, ha elvesztem a fejem nem mindig tudom fékezni magamat. Aggódom emiatt a hirtelen jött érzelem hullám miatt.
- Nem teszek semmit amíg nem mondod, hogy tegyem meg...félek, hogy bajod esik miattam, ha túlzottan elragad a hév... - néztem mélyen a szemeibe és nagy levegőt vettem, hogy eltereljem a gondolataimat a véréről, de magáról az egész lényéről.

Hidari
Annyira jo vele lenni...Teljesen belemerulok a csokjaba, az erintesebe, az illataba. A szivem mindjart kiugrik a helyerol, es tobbszor is bele kell markoljak Sebastian ingebe.
Benyul a polom ala, amire egy joleso sohaj a valaszom, hisz annyira gyenged de megis szenvedelyes az osszes erintese...
Mikor elvalasztja ajkait az enyemtol, egy kisse sertodott arckifejezes lesz lathato az arcomon.
-Sebastian...Ha akarod elmondom neked megint...-egeszen kozel hajolok a fulehez de elotte adok egy csokot a nyakara. -Vagyom a harapasodra...-sugom a fulebe. -Es bizom benned, hogy nem fogsz megolni...-egy psuzit nyomok az arcara, majd tarkojat es nyakat simogatva melyen a szemeibe nezek, es lagyan elmosolyodom.

Sebastian:
Láttam rajta, hogy nem tetszett neki, hogy abbahagytam, de muszáj volt ténylegesen biztosnak lennem mindenben...most már úgy érzem hozzám tartozik és felelősséggel vagyok azért ami történik, na igen mindig mindent ennyire komolyan veszek. A válaszára csak végigmértem amolyan biztosításképp, hogy tényleg így is gondolja, de úgy tűnt nagyon is.
- Tudom...kicsit sokat vacillálok...de mindig ezt csinálom ha valamit nagyon akarok... - suttogtam vissza, majd egy csókot nyomtam az ajkaira, amibe belemosolyogtam. Folytatnám azonnal, de lehet nem itt kellene a hallban ilyen nyíltan, akárki lejöhet bármikor...bár már alig bírom visszafogni magamat. Az ajkaim közül kivillantak tűhegyes fogaim, de nem haraptam, a nyakát simítottam végig az ujjaimmal, a másik kezemmel viszont még mindig a hátát cirógattam a pólója alatt.

Hidari
-Ha nagyon akarod, miért nem teszed meg?... Még engedélyt is adok rá...Írásban szeretnéd, vagy elég szóban is?...-kérdezem kuncogva, miközben egészen hozzá bújok, és félre döntöm a fejem, hogy hozááférjen a nyakamhoz, akár a kezével is... A nyakam mindig tabu volt, érintésre is, ő az első akinek megengedem, hogy hozzá nyúljon a nyakamhoz bárhol, és bármikor...
-Sebastian...-elhúzom a szám és körbe nézek, majd lassan kicsit távolabb húzódom tőle.
-Szerintem nem itt kéne...-nézek bele a szemeibe. -Nem vagyunk egyedül...

Sebastian:
- Elég szóban... - legyintettem felé egy mosollyal, majd továbbra is a nyakával szemeztem, de nem haraptam...itt nem fogok inkább. Erre a gondolatra elhúztam vissza a kezemet, majd nagyot sóhajtottam. A nevemen szólított mire felpillantottam rá...tudtam, hogy ő sem szívesen van így itt...távolabb húzódott én pedig elengedtem és felálltam.
- Tudom... - értettem vele egyet, majd kicsit hátrasimítottam a hajamat, megigazítottam az ingemet és bevágtam azt a szokásos uraskodó és modoros arcot amit mindig az emberek előtt, így legalább sosem látszik, hogy épp mit gondolok vagy érzek.

Hidari
Leszállok róla, és megigazítom magam. Igen magam, úgy összességében mindent. A ruhám a hajam...A mimikám. Letörlöm az ajkamról a vért, és a sebek már el is kezdenek begyógyulni rajta.
-Megengedem. Ennyi elég...? És úgy is észre fogod venni, ha olyat teszel ami nekem nem tetszik...-mosolygok fel rá egy pillanatra. Megint felvette az álarcát... Ez a lenéző tekintet...
Annyira megtisztelő, hogy csak velem szemben képes felengedni...Hála Lucifernek, velem nem így viselkedik.
-Oké? -mosolygok rá, miközben megállok a szobája előtt és felnézek rá.

Sebastian:
- Elég... - válaszoltam kicsit komolyabban, ha már felvettem a rideg stílusomat nem esek ki belőle. Megengedtem magamnak és neki egy fagyosabb mosolyt, majd elindultunk vissza fel a szobákhoz. A tekintetemben még mindig látszott, hogy igenis vágyom a vérére, de próbáltam mindezt a minimálisra visszafogni.
- Rendben... - feleltem meg a második kérdését is elég röviden és kimérten, miközben lenéztem rá.

Hidari.
Sohajtok. Nem szeretem mikor ilyen rideg...Hisz most csak ketten vagyunk. De nem akarom megvaltoztatni, o ugy jo ahogy van.
Megfogom a kezet, es behuzom a szobaba. Az ajtot becsukom majd neki tamasztom a hatam, es a nyakat atoleleve huzom le magamhoz. Apro csokot nyomok az ajkaira, majd elmosolyodom, es a szemeibe nezek. Neman mosolyogva bamulok gyonyoru ver vorosen parazslo tekintetebe.

Sebastian:
Talán túl komolyra is vettem a figurát, de most így jött. Gondolataimból Hidari szakít ki, amikor behúzott a szobába, aztán nekidőlt a csukott ajtónak és lehúzott magához. Haloványan elmosolyodtam a csókra amit kaptam, aztán felsóhajtottam. Kicsit megszédültem amint közelebb hajoltam hozzá és újra éreztem az illatát...valamint a vérét...hallottam a lélegzetvételét és a szívének minden dobbanását. Finoman nekinyomtam az ajtónak amint megcsókoltam, de végül egy tőlem megint szokatlan pimasz mosollyal léptem hátrébb tőle, de a kezét még fogtam, de aztán azt is lassan elengedtem. Melegem volt mint még soha, így lejjebb gomboltam az amúgy magas gallérú ingemet.

Hidari.
Elmosolyodom amikor nekinyom az ajtonak. Aztan kerdon nezek ra, mikor tavolabb lep, es vegul meg a kezem is elengedi.
-Hmm? -nezek fel ra ertetlen arccal, majd figyelem ahogy lejjebb gombolkozik.
-Neked is meleged van? -kerdezem halkan nevetve, es pimasz mosoly huzodott arcomra, amit a kezemmel takarok el.

Sebastian:
Háttal állok, de végül nem bírtam nem kivenni a pimasz hangzást a hangjából amikor kérdezett, így csak felnevettem.
- Nagyon is... - fordultam meg újra és közben végignyaltam az alsó ajkamon...aztán csak lassan léptem vissza elé, bár még így is volt távolság közöttünk.
- Csak nincs a kisasszonynak is talán? - kérdeztem vissza, miközben végignéztem rajta és a szemem újra és újra felvillant a félhomály fedte szobában, ami köszönhető volt a behúzott függönyöknek, hogy ne süssön be a nap teljesen. Kicsit elhúztam a számat amikor az egyik hajtincsem újra és újra a szememben akart csúszni, de végül sikerült eltűrnöm az útból.

Hidari.
-ohh de meg mennyire...-nevetek fel en is es osszefogom egy hajgumival a hajam, hogy szabadda tegyem a nyakam. Felnezek ra pimasz mosollyal az arcomon.
-Sebastian tulsagosan messze vagy...-nyujtom ki fele a kezem, es a mellkasat pont elerem, ezert megfogom az inget es huzni kezdem magam fele.
-Talan valami baj van? -fogom meg a kezet, ami most valahogy furcsan meleg... Jeghideg volt a keze de most...szinte az emberi bor melegsegevel vetekszik...