Emberek a vámpírok szigetén /JÁTÉK2/

Ayato
-Lehet, hogy nem voltnehes.-adtam meg az egyszeru valaszt majd a kovetkezo mondatra kerdon neztem ra.
-Megkoszonni?-kerdeztem vissza kscit gunyosan. -van kedved jonni .

Halkan koszont vissza, s valahogyan nem tetszett ez nekem. Asebek miatt lett bolna? A fenebe pedig nem akartam, hogy rosszul erezze magat. Nagyot sphajtottam mikor eldolt mellettem az agyon, majd csak hallkan pihegve parat furkesztem az arcat.
-Megkerhetlek valamire? Persze csak ha nem faradtsag es nem faj.- duttogtam hallkan.

Lehunytam a szemem, csak pihentettem egy kicsit. Nem akartam aludni!... tényleg nem ... Mikor meghallottam a hangját felpattantak a szemeim, s lassan felé fordítottam a fejem.
- Persze...mond csak.

Mikor felpattantak a szemei es ram nezet halovanyan elmosolyodtam.
-A fiokban van a kesem. Ha meg lehet oldani szurd ki vele a vizjolyagokat. Ne aggodj nem fog fajni de az rosszabb, ha ott marad. Aztan a kessel menj a szoba masik vegebebitt az ablakban van egy noveny, Aloevera. Annak vagd le ket levelet, majd a belole a nedvvel kend be a hatam kerlek. Az hamar helyre fogja hozni.- mobdtam el hallkan.

Csendben hallgattam végig, ahogyan kedves, suttogó hangján elmondja mit tegyek. Igen... ismertem a növényt és a hatását, de eddig észre sem vettem az ablakban. Növényt tart... Ettől Daven csak még aranyosabbá váét a szememben...na de miért? talán mert elképzeltem, ahogyan locsolja...Ebbe belegondolva már elmosolyodtam. Szó nélkül keltem fel. Legelőször a szekrényéhez mentem, ahonnan újabb ingét koboztam el, s húztam magamra. Ezek után mindent pontosan úgy tettem, ahogyan elmondta. Elvettem a kést és egy papírzsebkendőt, s ismét mellé ültem. A lehető legóvatosabb mozdulatokkal kezdtem el kiszúrni a hólyagokat, tudtam így is fájdalmat okoztam neki, hisz ilyenkor nehéz nem úgy érni a sebes, égett bőrhöz, hogy ne fájjon, de próbáltam kíméletes lenni. A növényből levágva kezdtem el végig kenni a hátát, gyengéden simogattam.

Zekintetemmel kovettem. Ahogyan a szekrenyemhez megy es ujjabb ingemettulajdonitja ki. Ha igy folytatja nekem nem lesz mit felvennem, de jelenleg ez egyaltalan nem bantam. Imadtam rajta latni a ruham, annyira vonzo volt benne. Mikor elovette a kesem el elkezdte feloldani a sebeket, lathatatlanul, hogybo nenlasson es erezzen belole semmit, az agy alljaba markolram igy levezetve es neman turve neha benyilalo kissebb fajdalmakat. Mikor megereztem a hatamon a husito nedvet, jolesoen felsohajtottam. A huvos nedv es a kezei ginom simogatasa igazan megnyugtato volt. Uyan a friss sebeknel eleinte neha belemarkolram az agyba, de ez egy ido utan elmult, igy csak elveztem a cirogatast.

Mikor végeztem a hátával bejezés képp egy puha csókot nyomtam a nyakára. Egy utolsó cirógatást megejtve ekkor már az oldalén, majd felkeltem az ágyról és vissza mentem a fürdőbe kezet mosni. Már öblítettem le a kezem, mikor felpillantottam a tükörbe, mi mosdókagyló felett, velem szemben foglalt helyett. A sminkemet nem sikerült teljesen le mosnom így fekete foltokban találtam még elkenve az arcomon. Féloldalas mosolyra húzódott a szám. Erről bezzeg nem szólt! Na jó...valószínűleg fel sem tűnt neki hisz most tért magához... Ledörgöltem a kis foltocskáimat, majd visszamentem hozzá.
- Fel tudsz kelni? Szeretném áthúzni az ágyneműt... ha már olyan koszosan kerültem bele ... - suttogtam el a végét, úgy gondoltam jobb a történtek re most nem kitérni. Nem akartam tovább veszekedni vele.

Mikor bekente abhatam csak jolesoen felsohajtottam. A csokjara csak elmosolyodtam majd behunytam a szemem es hallgattam ahoyan felkell es elmegy kezetmosni majd visszter. A herdesere hogy felkellnek e mert szeretne athozni az agyat csak felnyogtem, majd kissr ehezkesen de feltapaszkodtam, de viszont nem ultem le. Inkabb alltam itt nem olyan messze es vartam hogy gyogyuljak mikozben ot figyeltem.

Ekkor már nem bírtam tovább. látni, ahogyan a fáradt tigrisem halkakat nyögve feltápászkodik az ágyról és azokkal az üres, sötét és álmos szemeivel megáll egy helybe, de úgy, hogy majd elalszik állva nagyon aranyos látvány volt. Nem tudtam, hogy azért mert ennyire fáradt vagy csak még nem ébredt fel teljesen, de egyszerűen muszáj volt elmosolyodnom rajta. A szekrényből előszedve a fenti polcon tartott ágyneműt, melyet már korábban egyszer láttam, elővéve kezdtem el lehúzni a régit, mely tele volt vér, kosz és egyéb foltokkal. Négykézláb rámászva próbáltam meg megküzdeni a hatalmas ággyal, pedig még csak a lepedőt terítettem rá. De voltam már annyira jól, hogy ez ne tántorítson el. Mert mikor végre lebirkóztam a takarót is, mosolyogva mondhattam neki, hogy lefekhet.

Uresbuveges tekintettel figyeltem ahigyan bajlodik az aggyal. Normalis esetben mar regen segitettem volna nekide most valahogyan egyszeruennleallt mindenes es mint valami babi csak alltam ott. Azbertelmetlen merengesembol a hangja ebresztett fel mikor mondta hogy lefekhetek. Immar mosolyogva biccentettem es finoman ledoltem majd az oldalarma fordultam, hogy ne fajjon a hatam.
-Gyere ide.-suttogtam, majd lagy jivogato mozdulatokat vegeztem a kezemmel.

Vigyorogva figyeltem, ahogyan megindul az ágy felé, majd beledől és átfordult az oldaléra. Amint magához hívott oda másztam, s mint valami kiskutya körbefordultam, de csakhogy neki háttal bújhassak hozzá. Hajamon éreztem nyugodt, ütemes lélegzését. Azt hiszem...ezúttal ő lesz az, aki előbb alszik el, már csak ettől is mosolyra fakadtam. Egy alvó Daven... még csak elképzeltem, de már most tudtam, hogy megint szerelmes leszek. Minden alkalommal egyre jobban...

Mikor bemaszott hozzam es nekem hattal fekudt, csak elmosolyodtam majd faradtan bontam kozelebb magamhoz es oleltem at a derekanal fogva a nyakaba hajtva a fejem.
-Ne haragudj ha elaludnek...- suttogtam finoman a nyakaba majd egy csokot nyomvaboda bujtam hozza mint valami kismacska. Egykor meg tigris voltam de o kepes volt megszaliditeni, es valahol nem is banom hogynlathatja ezt a gyenged kis vedtelen oldalamat. Csakelotte fedtem meg fel, mert benne megbiztam es feltetel nelkul szerettem. Es ez nem gyengesegre utalt meglatasom szerint. Kis ideig meg fekudtem ott de aztan kezdett elnyomno az alom.

Éreztem ahogyan mocorog és helyezkedik. Arcát a nyakamba nyomva ölelt magához, tincseim eltemették az arcát, olyan volt mint, aki elbújni akar. Mint egy kis cica, aki azt hiszi könnyedén elbújhat.
- Csak nyugodtan...- feleltem, hangomon még én is hallottam a mosolyom. Nem is telt el olyan sok idő és ő ismét szuszogni kezdett. Amit meghallottam azt az édes hangot el kellett vigyorodnom, szemfogaim kivillantak, s az ajkamba haraptam velük. Óvatosan fordultam meg, csak hogy ne ébresszem fel. Majd mikor már vele szembe kerültem ismét magamhoz öleltem, de ekkor már tudtam gyönyörködni az arcában is. Abban az angyali, ártatlan arcában. Most tudtam először igazán megnézni milyen is ilyenkor. Hajába simítottam újra és újra, fekete tincsei körül fonták az ujjaim, imádtam, olyan puhák és selymesek voltak, nem tudtam betelni velük. A félestét ezzel töltöttem. Játszadoztam a hajával, s elmerengve, szerelmesen néztem, ahogyan alszik. Arcának minden vonása az agyamba égett. Történjen bármi...sose fogom elfelejteni.

Kathe
Felsóhajtottam…gondolja, hogy nem tudom mit láttam?
- De az volt…mondom neki az eredeti szeme halvány víz kék volt és mikor a véremből kezdett inni mint máskor másnak vörössé válik neki erősen világító kékké vált. – magyaráztam meg érthetőbben és, hogy nem néztem félre a dolgot. Mikor visszakérdezett csak ránéztem. Hát igen ki az aki megköszönné hogy emberből vámpírrá változtatták..nos én vagyok az egyik élő példa.
- Ha nem változtat át meghaltam volna…és így adott nekem egy új esélyt… - mondtam egyszerűen és többet nem is kívántam ezzel kapcsolatban mondani jelenleg.
- Mármint vissza a kastélyba? – kérdeztem rá mert nem igazán értettem mire céloz az utolsó kérdésével.

Ayato
-Ertem furcsa.Nos en meg nem talalkoztam ilyennel.-reagaltam le majd ezzel a mondattal ugy is gondoltam, hogy lezartuk a temat.A valaszara csak bolintok.
-Kar lett volna ha meghalsz.-mosolyodtam el kedvesem.Na ja akkor nem talalkozunk.A kerdesere ismet csak halovany mosoly jelemt meg az arcomon.
-Amennyiben a kastelyba szerrtnel menni ods is mehetunk de en arra gondoltam, hogy setalhatnank tovabb.-valaszoltam vegig mosolyogvs.

Loki
Figyelmesen hallgattam a válaszát már amennyire tudtam és nem kalandoztam el azon, hogy holnap hogyan is fogom megjárni az utat az erdőben.
- Értem…én sosem voltam ilyen helyzetben még soha és nem is akartam…de ez nem azon múlik. – adtam magyarázatot és teljesen őszinte voltam. Még az iránta érzett dolgokkal sem voltam teljesen tisztában valahogy ez még túl új helyzet számomra.
- Basszus tényleg nem akarok aludni… - mordultam fel pedig nem ártana holnapra pihennem, de így nem fog menni…Felnyögtem és közben helyezkedni kezdtem, hogy a hátamra fordulhassak, mert az oldalamon levő sebnek nem tett jót, hogy rajta fekszem.
- Egyébként lehet nem maradok itt sokat ezen a szigeten... - mondtam bele hirtelen a csendbe miközben tekintetem elködösült.

Sakura
-Jobb is, hogy nem voltal.Rossz az ilyesmi ha rosszul sul el.-mondtam megint csak halkan.Ezutan o felmordult de erre nem mondtam semmit.Elkezdett mozgolodni mire elengedgem hadd forduljon nyugodtan a hatara.Addig en a mellkasom ele huztam a kezem de mar nem tettem vissza ram.Egy ideig csen volt es mar ugy voltam vele, hogy en alszok el mire megszolalt kozben meg a szemei is elkodosultek.Hogy nem marad ott sokaig?Ezt most miattam mondja?
-Miert?-kerdeztem de aztan csak sohajtottam majd megraztam a fejed.
-Nem kell valaszolnod.Ugy sem allnek az utadba.Csak annyit mondj, hogy mikor...-mondtam meg halkabb hangon majdpicit a takaro fele dontve a fejem hhunytam le a szemem.
Elfog menni...Ugy tunik nekem ebben tenyleg sosincs szerencsem.Vagy atvagnak, vagy megcsalnak, vagy kihasznalnak, vagy elhagynak, vagy egyszeruen lelepnek engem hatrahagyva.Miert?Lehet, hogy tenyleg veglegesen kikene zarnom ezt az erzest magambola...kezdem azt hinni, hogy tobb fajdalmat okoz mint oromot...Meg el se ment de mar is hianyzik.Mikor megy el es mikor jon vissza?Talan mar holnap??...Es mi van ha mar nem ter vissza??.Esetleg utana kene mennem?Ah csak labalatt lennek...Akkor maradjak es azenvedjek?Vagy menjek haza?....Haza?Hol az otthonom?Nincs is hazam..Az eg vilagon semmim sincs...

Mikor az ejszaka felenel felebredtem, finom cirogatast ereztem a hajamba. Kisse faradtan nyitottam ki a szemem es pislogtam a feher haju tunderre.
-Miert nem alszol?- kerdezem fradtan mosolyogva majd kozelebb hajolva finom csokot nyomtam a szajara. Mar sojkal jobban voltam, igy mar rendesen tudtam mozogninis es ez valaminerovel is megtoltott.

Mikor felemelte a fejét és rám nézett még nagyobb mosoly húzódott az arcomra.
- Két napja mást se csinálok... amúgy meg új szerelmem lett... Davent lecseréltem alvó Davenre...nagyon édes! - vigyorogtam nagy boldogan. Egyik kezem még mindig a haját simogatta, míg a másik a vállát kezdte cirógatni.

Mikor mindta, higy mar ket napja mast sem csinal, felnyogtem. De jo neki. Aztan mikor mondta, higy lecserelte a szerelmet csak osszavontam a szemoldokom, majd mikor meghallottam mire elmosolyodzam.
-Akkot szeretgesd.- motyogtam majd ismetelten lehunytam a szemem.

Láttam, hogy egy pillanatig elgondolkozott a válaszomon, majd mikor elmosolyodott kidugtam a nyelvem.
- Azonnal! - nevettem fel halkan. Szorosabban öleltem magamhoz, s lágy csókokkal halmoztam el nyakát, állát és az az arcát. Egy pillanatra megálltam, s az oldalán végig simítva nyomtan csókot az ajkaira is. Leírhatatlanul jó érzés volt érezni a kintről befújó hűvöset és az ő testét mi melegített.

Azt mondta, hogy azonnal es halkan felnevetett boldogan felsogahtottam. Jo erzes volt ahogyan tenyleg szeretgetett, elhalmozott a csokjaival. Ahogyn megereztem az ajkat az enyemen, es ahogy vegifsimit az oldalamon, jolesoen felnyogtem. Azonnal az ajksi utan kaptam es ra tapasztottam az enyemet mikozben derekanal magamhoz huztam. Meg csak most kelltem de a csokja maris elinditott bennem valamit.

Halkat nyögtem mikor magához hùzott. Testem teljesen az övének simult. Kezem simogatva járta be a hajának, nyakának és vállának vonalát. Lágy csòkom egészben vadba ment át. Faltam a száját, néha-néha megszìvva és megharapva.

Ereztem a simogatasat es ahogyan csokja egyre hevesebbe forrobba megy at. Mezmozgattam a vallam es amilor megereutem hogy mar nem huzodik es nem is faj annyita, vorosen kipattant a szemem ugy meredtem ra, mikorben lefagytam. A szemebe nezve keztem el a nyakamhoz hajolni es arra hinteni a csokjaimat.

Rubint vörös szemeimmel meredt rám hirtelen. Megálltam, s vártam hogy mit tesz mikor a nyakamhoz hajolt, ahogyan az ajkait éreztem meg a bőröm halkan felsòhajtottam. Lába a derekára tettem, ùgy hùzva mèg közelebb. Fejem oldalra billentve engedtem neki szabad ùtat.