Emberek a vámpírok szigetén /JÁTÉK2/

Alig hogy felértem a toronyba rogton behuztam az osszes vastag fuggonyt, hogy a nap sugarai ne erhessenek be. Az asztalon ott hevert egy uveg bor, de most ranezni sem birtam. Az alkohol miatt kezdodott miden. Hiaba a tegnap esti feledhetetlen mamor, masnap csak sokkal rosszabbat hoz ki az emberbol. Mint egy bábu ültem le az orgonához essimitottam vegig rajta neman az ujjaim. Most nem fedtem le a csoveket. Nem erdekelt, hogy ki az aki meghallja. Ahogy ujjaim utni kezdtek a billentyűket, mint egy erzestelen robot kovettem a megszokottt dallamot. Most csak jatszottam hogy masra ne gondoljak, s hiaba nem volt benne semmi erzelem, a dallama tokeletes volt. Az orgonaszo betoltotte az egesz kastelyt s talan meg kornyeket is.

Orgona só járt be mindent. Hüppögve ültem fel, s néztem körbe, mintha csak keresném, honnan is jött. Persze jól tudtam. Lassan engedtem az ingét, mely lágyan hullat vissza földre. A kisállat, ki már pontosan tudta mi a járat itt kastélyban közel jött hozzám. Megsimogattam, miközben halványan rá mosolyogtam, mintha csak nyugtatni akarnám, hogy nincs semmi baj. Felkutattam bőröndöm legaljából az utolsó ments váram. Azt, ami egy vámpírnak ilyenkor nélkülözhetetlen. A hatalmas, vastag vászon kabátot, mely leginkább egy lepedőre hasonlított kapucnival. Dög meleg volt ugyan, de a nap nem nem tudott átsütni rajta. Felvettem, s összetűztem a nyakamnál. Állatom kézbe véve, bőröndöm magam után húzva indultam meg. Fájdalmasan hosszú utamat az orgona lágy, mégis erőteljes hangja kísérte. Majd megszakadt a szívem. Nem tudtam mit fogok csinálni. Megbújok valahol, s az este ha kell a legmagasabb sziklára mászok fel, hogy találjak legalább egy minimális térerőt...vagy ha kell füst jeleket adok le, de üzennem kell valahogy! El kell innen tűnnöm! Vagy tán... rendbe lehet még azt hozni, mi a kezdetektől fogva el volt romolva?

Fajdalmas orgonadzo lengte be a jastelyt. En megis teljesen ures voltam. Hiaba probaltam elterelni a gondolataimat nem mentek. Lehunyt szemeim elott folyamatos emlekkepek villantak fel. Egy viharrol mi majdnem az eletembe kerult, s ahol elkezdodott minden. A folytonos vitakrol, hol mindigbazt hittem itt a veg, de aztan nem ugy lett. A fulledt ejszakajrol...a mosolyarol... Neveteserol... Igeto tekinteterol... Amint az utolso billentyut leutottem, szornyu fajdalom hasitott a szivembe. Hozza kötődtem. Mint valami elvághatatlan cérna... A fájdalomtól az ingembe martam és arcom eltorzult. Világ életemben erős és határozott vámpir voltam, s mindig meg kaptam amit akartam. És ez most sem lesz maskepp. Most pedig ot akarzam. Lesiettem a szobamba, de ott mintha miden ures lett volna, csak az ingemtalaltam a foldon heverve. Azon nyomban a folyosora siettem minek vegen megpillantottam. Gondolkodas nelkul termettem kogotte majd megragadva vallat magam fele forditva kezdtem el falni az ajkait ezzel folyamatosan a falhoz tolva, nem foglalkozva a koztunk levo kisallattal.
-Mar az enyem vagy. Igy en rendelkezem feletted.- doromboltam ket csok kozott. Volt egy sejtesem, hogy nem fog tetszeni neki a dolog hisz utalja ha iranyitjak vagy valaki felette all, de most egyaltalan nem erdekelt. Csuklojat megragadva feje fole szoritottam a falhoz. Nemnolyan erosen hogy fajjon neki de elegge hogy ne tudjon szabadulni. Nem erdekelt hogy barki meglathat minket. Ha nem hordana el magat en magam tuntetnem el, de ezek bol a vad csokokbol most nem engedek.

Abba maradt az orgona szó... én pedig megtorpantam. Csak álltam és bámultam magam elé meredten. Kezem lágyan tettem az ajtóra, s agyam egyre csak azon járt kinyissam e, vagy maradjak? Hirtelen valaki megragadta a vállam, megpördített és magához rántva megcsókolt. Bele is szédültem és fel se fogtam mi történik. Ez az illat...Daven! Könnyek csordultak ki a szememből, s futottak végig az arcomon. Amit mondott...a szavaitól kihagyott egy ütemet a szívem, meg lehet többet is! Megragadta a kezem. Mindkét csuklom könnyedén fért el egy tenyerében, a fejem felé emelve fegyverzett le. A görénykém még időben ugrott ki a kezemből, s ránk makogott, majd nagy boldogan elrohant. Fejemről lecsúszott a csukja, melyet már feltettem, így a fekete anyag látni engedte fehér tincseim, a legrövidebbek kis is lógtak belőle. Nem érdekelt, hogy birtokol, vagy hogy a szó szoros értelmében az Uram akar lenni, az ki felettem áll. Arra, amit mondott.. csak ennyivel tudtam válaszolni.
- Hál' istennek! - nyögtem boldogan újabb könnycseppeket hullajtva.

Mar teljesen az enyem volt. Amint megereztem hogy nincs koztunk aza llat csak szorosan hozza nyomodtam. Vad csokjaimmal elhalmoztam ajkait, s mikor levegoert kapkodtam, meghallottam a hangjat. Azt a lagy dallamot mi felnyitotta a szemem es felebresztett a tudatlansagombol. A fulehez hajoltam es lagyan megnyalva szuszogtam bele.
-Tobbe nem szoksz meg. Nem engedem.- doromboltam uralkodo hangnem ben a fulebe, majd beleharaptam a nyakaba. Nem olyan erosen hogy atszakitsam a boret, csak hogy nyomatelot adjak a szavaimnak. De az bizros hogy ennek ott fog maradni a helye...

Alig kaptam levegőt, olyan hevesen csókolt. Csak akkor tudtam fellélegezni, mikor ő is ezt tette. A fülemhez hajolt, gyengéden nyalt végig rajta, majd lágyan bele suttogott. Azt mondta többé nem enged elszökni... Nagyot dobbant a szívem. Az édesem... a szerelmem... Visszavontam mindent, amit mondtam és gondoltam. Dehogy megyek én el innen! örökké a karjaiban akarok lenni! Azt akarom. hogy ő öleljen magához az idők végezetéig. A nyakamba harapott, a szemeim felpattantak, s ajkam néma sikoly hagyta el. Ez fájt, most nem vigyázott rám... de annyira jól esett az az mámorító fájdalom...Lehajtottam a fejem és összeszorított szemekkel tűrtem a harapását. Finoman megmozgattam csuklóm remélve nem csak hogy megérti a jelzést, de valóban el is enged... habár...az se bántam volna, ha valóban azt teszi velem, amit csak akar. A tulajdona akartam lenni, egy test, amivel azt tehet, amit csak akar, gy lélek mi csak az övé.

Mikor neman felsikoltott felpattant a szemem. Ahogyan lehajtotta a fejet csak finoman elengedtem a nyakat majd vegignyaltam rajta. Mikor megmozditotta a kezet, csak finoman elengedtem a cuklojat de kezem vegigfuttattam a karjan, honaljan, majd a nyakara tevedt.
-Uuuuu ennek nyoma marad.- huztam el a szam kuncogva, majd finoman vegigsimitottam a veralafutas helyen. Mig fel kezemmel magamhoz vontam, a masikkal a tenyerembe temettem az arcat ugy simogattam.
-Gyonyoru vagy. Én gyonyoru porcelanbabam, ekessegem.- mosolyogtam lagyan, buszken durozsolva.

Lassan engedettel, s mint minden alkalommal végig nyalt a nyakamon. Éreztem,a hogyan szorítása alábbhagy, majd végleg elenged. Keze végig futott a karomon, hónaljamon, s végül a nyakamon állapodott meg. Ahogyan a nyakamon hagyott foltot simogatta meg fájdalmasan szisszentem fel.
- Nem számít. - hunytam le a szemem mosolyogva - Amíg a te nyomodat viselem magamon, nem számít! Mer...történjen bármi... örökké a tiéd leszek! Mikor megéreztem tenyerét, ahogyan az arcomra simul kinyitottam a szemem. Halvány mosollyal az arcomon hallgattam a bókjait. Hónalja alatt átnyúlva tettem kezeim a hátára, s ott egyre feljebb csúsztatva őket, öleltem egyre szorosabban magamhoz. Hallottam, ahogyan a szíve erőseket és nagyokat dobbant. Mindene...olyan nagy volt és erős. Tényleg porcelán babának éreztem magam mellette.

Mikor mondta, hogy nem szamit, amig az en nyomomat viseli magan mert orokke velem lesz, boldogan felsohajtottam.
-Ez innentol nem is ketseg. Ha kell kikotozlek de tobbet nem engedlek el.- vittem egy kis jatekos fenyegetozest a hangomba. Mikor megereztem hogy kozelebb huz magahoz, csak mosolyogva hajtottam a fejem avallara. Nem tudtam mit mondhatnek. Csak... Olyan jo volt ott allni es erezni a karjaim kozott.

A fenyegetőzésére csak halkan felnevettem. Annyira bolond... Annyira illik hozzám. A tökéletes ellentétem. Jobbà tesz és felemel magához. A mellkasàba fùrtam az arcom.
- Èn nem akartam el menni...tényleg nem! Èn...nem! - magyarázkodtam halkan.

Mikor a mellkasomba furta az arcat nevetve felnyogtem. Meghallva mentegetozo szavait, csak kicsit eltoltam magamtol.
-Igen? Akkor azok ott mik?- boktem fejemmel, a borondok fele, majd kicsit a csukjat is finoman megrangattam. Hirtelen nyomtam megint a csipommel a falhoz es immar maga melle szoritottam ket kezemmel a csuklojat a falhoz.
-Nemnfogsz tobbet hazudni nekem... Loryn Danke...-morogtam parancsolon megis jatekosan. Ha eddig nem sikerult, most megnevelem...

Mikor fejèvel a böröndök felé bökött, s megràngatta a kapucnim felnevettem, és elhùztam a fejem, hogy abbahagyja. Hàtra néztem, és mire visszafordultam ő màr a falnak kezdett neki tolni.
- Èn...elakart menni! De igazàbòl..igazàbòl nem! - ràztam meg a fejem megszeppenten. A kijelentèsére, s ahogy a nevem mondta nagyot nyeltem. Ismét lefogta a csuklòm. Annyira erős...annyira ki vagyok neki szolgàltatva...

Mikornismeteltem nemtegetozninkezdett csak ordogi vigyor ult ki az arcomra.
-Aha persze. Akkor miert kelletbigy visszarantanom teged az ajtobol-kerdeztem nyajas hangon, mikozben meg jobban hozza nyomtam a csipom. Talan egy kicsit kenyelmetlen is lehetett neki mivel jelen pillanatban valami igen csak nyomhatta. De sajnalatara mos en iranyitok igy most nem szabadulhatott.

A vigyorát làtva elnevettem magam. Kuncogva kaptam az arca után, a fogaim csattogtatva, mintha csak megharapni akartam volna. Persze tùlságosan a falnàl voltam, ahhoz, hogy elérjem.
- Csak azért értél utol, mert azon gondolkoztam, megkereslek! - néztem mosolyogva a szemébe. Szemeim ragyogtak a boldogságtòl. Mikor megèreztem, hogy valami erősen nyom meglepetten néztem fel, majd szép lassan ördögi mosolyra hùztam a szàm két sarkát.
- Csak nem hevesebb voltàl, mint kellett volna? - kérdeztem incselkedő hangon.

Mikor mondta, hogy csak azert ertem utol mert azon gondolkodott. Hogy megkeress, megnyugodva sohajtottam.
-Ha gondolod elbujhatok, hogy ketess.- neztem ra aztan kisfius vigyorral. Lattam az arcan a meglepetseget, mit megilletodve figyeltem majd az ordogi mosolyara csak lagy csokot nyomtam az arcara.
-Talan egy cseppet.- suttogtam a fulebe jolesoen.

A mosolyát látva ördögi mosolyom sokkal inkább lett szeretettel teli, mintsem ördögi. Csókot nyomott az arcomra én pedig finoman az arcának nyomtam a sajátom. Akadozó sóhaj hagyta el a szám, mikor a fülembe suttogott.
- Hmm...és mit akarsz kezdeni a dologgal? - kuncogtam kihívóan

Hallottam ahogy akadozo sohaj torte meg a csendet. Meghalva a kerdeset csak hasonlo keppes sohajtottam fel en is.
-Egyenlore meg semmit.- mosolyogtam jatszadozva direkt huzva ot.

A válaszát hallva lehunytam a szemem, és egy amolyan "Ezt neked!" mosolyra húzódott a szám, miközben finoman biccentettem. Kezem megmozgatva szabadítottam ki csuklóm, keze fogságából.
- Rendben Édesem. Akkor azt egyedül oldod meg! - jelentettem ki könnyedén. Kikerültem őt, s a bőröndömet megfogva kezdtem húzni magam után a folyosón, mikor magára hagyva indultam el vissza a folyosón.
- Ha kellenék... a ruháidat szórom ki épp a szekrényünkből, és berakom a sajátom! - néztem vissza rá a vállam felett. Incselkedő kuncogásom betöltötte az üres, hatalmas folyosót .

Mikor kiszabaditotta a csuklojat es megfenyegetett hogy akkor azt majd magamnak kell elinteznem, csak felnevettem. Elmerengve figyeltem ahogyan megfogja a borondjet es a kacer kijelentesevel indul el a folyoson finoman illegetve a formas kis fenekez. Hmmmm egesz jo latvagy. Nem sokkal kesobb en is elindultam de nem a lakosztalyba. Kis kiterot tettem a szobajaba es szettarva a magas szeles duplafaajtojat kezdtem el meregetni hogyan varazsolhatnam at a szekrenyet a masikszobaba.

A szobába érve széttártam a szekrénye ajtaját, s tanácstalanul kezdtem el bámulni befelé. Ötletem se volt mihez kezdjek. Szórjam ki? Vagy tuszkoljam be a sajátom az övéhez? Áh! Gondolkodási idő hagyva magamnak az ágyra dobtam fekete lolitta ruhám, s kecses léptekkel kivonultam a fürdőbe, de az ajtót nem zártam be, inkább csak félig behajtottam. Ha már magénak intézi, had legyen mit néznie! A kádat tele engedve kellemesen hűs, habos vízzel és óvatosan bele ültem. Hajam felkötöttem, csak pár rakoncátlan hullámos tincs szökött meg a csat fogai közül. Kellemesen felsóhajtva csúsztam lejjebb a vízben, miközben lehunytam a szemem. Éreztem, ahogy a szívem kezd lenyugodni. Minden rendben, minden rendben... ez szólt csak a fejemben, hogy az agyam tényleg elhiggye nem vesztettem el őt.

Kis toprenges utan csak nagyot sohajtottam, majd elkezdtem tolni a szekrenyt. De az meg tul hangos megoldas volt, igy inkabb felbehaytam.(Figyelem kisse tulzott erokifejtesekxd) tobbszor is megkerultem csipore tett kezzel, majd megvakartam a fejem. Oke ez kisse komplilalt. Dehat nincs mit vesztenem. Lehajoltam es megfogtam a szekreny aljat, majd kisse megelemve a fel vallamra fektettem. Kisse bizonytalanul egyenesedtem fel, mivel nem akartam elejeni esszettorni. Hohohooo... Neha kisse meginongtam mikozben atlepkedtem vele a folyoson a lakosztalyunkig, majd ott nemikepp berugva a dupla faajtot leptem be es helyeztem a masik szekreny melle emezt. Na igen ez a muvelet mindjuk nem keves idot vet igenybe. Mikor becsuktam az ajtot es korulneztem lattam csak meg hogy Loryn sehol. A levetett ruha latvanyara a testem azonnal reagalt. Csak a felig nyitott furdoszobaajtohoz lepkedtem mikozben teljesen kigomboltam az ingem. Hanyagul a felfnak tamaszkodva gyonyorkodtem a latanyban.

Hallottam a kintről jövő hangokat, s néha egy-egy nagyobb koppanásnál összevontam a szemöldököm, de egy hang se ért annyit, hogy kinyissam a szemem. Egészen addig míg az ajtót meg nem hallottam kinyílni, majd egy nagy puffanás. Felpattantak a szemeim, s a kád túl oldalára csúsztam lássam mi történt. Láttam, ahogyan megáll az ajtóban kigombolt inggel, s engem kezd nézni. Mosolyogva néztem a szemébe, majd kissé oldalra nyújtózkodva lestem ki a szobába.
- Át cipelted a szekrényt?! Hm... jó képű és erős... szexi. És az enyém..!- vigyorogtam,  miközben karom a kádszélére fektettem, s ráhajtottam a fejem.
- Nos? Mit szeretnél itt? Tőlem? - dugtam ki a nyelvem, s haraptam rá finoman, miközben játékoan kuncogtam.

Mikoreszrevett es elkezdett sorolni par dicsero tulajdonsagot. Erre csak a rosszfius mosolypm villantottamfele majd lassan elkezdtem fele setalni.
-Te vagy az enyem.-bugtam csabito hangon mikozben lecettem magamrol az ingem filyamatosan a szemebe nezve. Mikor megalltam felette megkerdezte, hogy mit akarok csinalni. Arcomon meg mindig ottekeskedet a mosolyom mi egyre szelesebb es gonoszabb lett. Nem valaszoltam csak lehajoltam jozza es arcat a tenyerembe veve csokoltam meg szenvedelEsen.

A le sem vettem a szemem a tekintetéről. Azok a sötét szemek rabul ejtettek. Mikor az mondta az övé vagyok, nagy levegőt, vettem, a szívem vadul kopogtatott a mellkasomban. Arcomon elégedett vigyorral figyeltem ahogyan ledobja az ingét, s felém közeledik. Lehajolt hozzám, tenyere az arcomra simult és ajkai az enyémre tapadtak. Finoman elhúzódtam tőle, s a habos vízből kimászva felültem a kád szélére. Kezét megfogva húztam magamhoz, hogy hátulról öleljen át, mind két kezét a hasamra fektettem, s oldalra dőlve a vállam felett visszanézve csókoltam meg. Nyelvemmel finoman megnyalva ajkait kértem engedélyt, majd azt meg sem várva kezdtem el felszentelni a száját nyelvemmel. Végig simogattam a szájpadlását, nyelvét táncra hívtam, míg kezem finoman csúsztattam az övére.

Mikor felult a kad szelere es szinte mar magat kezdte el cirogatni felmordulltam. Amogyan hatradontotte a fejet es ugy kezdett el a nyelvevel kenyeztetni. Ahogyan a kezet az enyemre tette kihuztam alola az egyiket majd a nadragom gombajert nyultam.
-Nos... Mi legyen?- kerdeztem dorombolo hanhon.